Marianne Williamson: Visszatérés a szeretethez (részlet)
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Sokszínűség izgalma Végtelen érzés szabadsága Elkülönültség idegensége Egységérzés természetessége Szenvedély tüze Gyengédség lágysága Erő védelme Ölelés biztonsága Pillantás csillogása Ítélkezés zsákutcája Tehetetlenség bizonytalansága Békés nyugalom pihentetősége Lázadás nyughatatlansága Megnyugvás békéje Nagyrabecsülés csodálata Hála melegsége Birtoklás agresszivitása Birtokoltság kétségbeesése Elvárás gorombasága Elengedés könnyedsége Megengedés nagylelkűsége Közel engedés sebezhetősége Közelség otthonossága Félelem zavarodottsága Féltés megtagadhatatlansága Érintés gondoskodása…
Az extázisban nincs humor, a csókban, ha szenvedélyes, nincs már mosoly, és a valódi gyönyörben nincs nevetés. Az igazi szerelem (…): misztérium. Beavatás. Nem lehet elviccelni.
A lelkek úgy vándorolnak át a időn, mint a felhők az égen, namost, útja során a felhő alakja, színeárnya vagy nagysága megváltozik, de azér` felhő marad, így van a lélekkel is.
Addig vágtattak, amíg végül elértek a Naphoz.– Nem féltek a tűztől? – kérdezte a bölcs ifjú.– Nem félünk semmitől. Csak mondd meg, hogy szerezhetnénk meg a Napot.– Nyílt szívvel vágtasson mindenki a Nap felé, és fogadjon be szívébe egy-egy sugarat a lángjából.Ekkor a kunyhólakók feltárták szívüket, és sebesen vágtattak a Nap felé. És mindegyikük szívébe…
A találkozás: észfölötti titok. Minél mélyebben merülsz a lélekben, annál határtalanabb világba, a felszínen nem látható rejtett összefüggésekbe, csodákba látsz. Csak rád mosolyog valaki – s lehet, hogy vele álmodsz az éjjel, s el se felejted talán, soha, mert ez a futó mosoly olyan mélységekből bukkan föl, amit ébren nem ismersz. Két szem összevillanásában néha…
(1) Létezik egy part, ahol most néhányperccel később van. Ott már tudom, hova fut ki ez a mondat, mint egy utca, aminek innen még nem látszik a vége. Lehet, hogy ez is csak egy tengerre merőleges sikátorba torkollik, ahová rendszeresen zavarodott sirályoksodródnak be, hogy soha többé netaláljanak vissza a vízhez.Azon a parton a házak, akár…
Akkor Almitra szólt: most a halálról kérdeznénk. Ő így felelt:Ismerni szeretnétek a halál titkát.Hogyan találhatnátok meg, ha nem az élet szívében keresitek?A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra, a fény titkát fölnem derítheti.Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét, tárjátok szíveteketszélesre az élet teste előtt.Mert egy az élet és a halál, éppúgy, miként egy…
Mostanában egyre gyakrabban, mondhatni, hogy napi szinten vágyom ki a természetbe…. az erdőbe, a fák közé. Gyakran keresem a kiutat a megfelelésből, a saját magam felé táplált folytonos elégedetlenség és maximalizmus szorításából. Néha ezek az érések hatalmas nyomásként nehezednek rám és nehéz a gondolataim között rendet raknom. A természetben azt tapasztalom, hogy ha leülök, és…
A változás maga a létezés. Életünk során folyamatosan fejlődünk, változunk. A tapasztalatok, élethelyzetek által. Hol gyorsan, hol lassabban. Vannak olyan természeti törvények, amik akkor is működnek, ha nem akarunk róluk tudomást venni. A változás akkor is létrejön, ha nem tudatosan alakítjuk a folyamatot. Vannak helyzetek, amik egyszerűen csak változtatásra “kényszerítenek”. Kisgyermekként megtanuljuk, hogy a tűz…
A weboldal sütiket használ a megfelelő működéshez, valamint a látogatottság elemzéséhez. A hozzájárulás bármikor módosítható vagy visszavonható a Süti beállításoknál.