Szabad asszociáció

Sokszínűség izgalma
Végtelen érzés szabadsága
Elkülönültség idegensége
Egységérzés természetessége
Szenvedély tüze
Gyengédség lágysága
Erő védelme
Ölelés biztonsága
Pillantás csillogása
Ítélkezés zsákutcája
Tehetetlenség bizonytalansága
Békés nyugalom pihentetősége
Lázadás nyughatatlansága
Megnyugvás békéje
Nagyrabecsülés csodálata
Hála melegsége
Birtoklás agresszivitása
Birtokoltság kétségbeesése
Elvárás gorombasága
Elengedés könnyedsége
Megengedés nagylelkűsége
Közel engedés sebezhetősége
Közelség otthonossága
Félelem zavarodottsága
Féltés megtagadhatatlansága
Érintés gondoskodása
Távol tartás fájdalma
Együttérzés megrendültsége
Önzés szégyene
Önzetlenség kitüntető figyelme
Bizalom törékenysége
Szenvedés vergődése
Szenvedtetés kegyetlensége
Vita értelmetlensége
Elcsendesedés menedéke
Magabiztosság álarca
Szó nyomot hagyó jelentéktelensége
Szeretet gyógyító ereje
Csók telhetetlensége
Jelenlét ismerőssége
Együttlét gyönyöre
Idő fenyegetése
Sóhaj simogatása
Hangok dallama
Pillanat jelentősége
Változás örök sodrása
Örökké bizonyossága

Kapcsolódó írások

  • Szeretet

    Hogyan lehetne egyetlen pillanatba belesűríteni mindazt, ami bennem van? Miközben úgy érzem, hogy egy élet is kevés lehet, hogy mindent megmutassak magamból, hogy az egész világgal megismerkedj, ami bennem létezik, hogy elmondjam mennyi érzés szunnyad bennem… lassan, puhán, óvatosan, féltve átnyújtva, nehogy elsodorjon mellőlem ez a féktelen szenvedély.  Mert csakis erre vágyom, hogy mindenemet megoszthassam….

  • A változásról

    A változás maga a létezés.  Életünk során folyamatosan fejlődünk, változunk. A tapasztalatok, élethelyzetek által. Hol gyorsan, hol lassabban.  Vannak olyan természeti törvények, amik akkor is működnek, ha nem akarunk róluk tudomást venni. A változás akkor is létrejön, ha nem tudatosan alakítjuk a folyamatot. Vannak helyzetek, amik egyszerűen csak változtatásra “kényszerítenek”. Kisgyermekként megtanuljuk, hogy a tűz…

  • Amikor könnyű a létezés

    Mostanában egyre gyakrabban, mondhatni, hogy napi szinten vágyom ki a természetbe…. az erdőbe, a fák közé. Gyakran keresem a kiutat a megfelelésből, a saját magam felé táplált folytonos elégedetlenség és maximalizmus szorításából. Néha ezek az érések hatalmas nyomásként nehezednek rám és nehéz a gondolataim között rendet raknom. A természetben azt tapasztalom, hogy ha leülök, és…